HÍREK

20 éve dolgozol az MTK-nál. Hogy kerültél a klubhoz, majd pedig a női csapatunkhoz?

- Az MTK egykori klubigazgatója, Fülöp Ferenc keresett meg 2002-ben, hogy szeretnének egy hivatalos weboldalt indítani az MTK férfi csapatának és felkért, hogy legyek én az oldal üzemeltetője. Nagy lépés volt, hiszen egyik napról a másikra szurkolóból alkalmazottá léptem elő, azokkal, akiknek addig csak a pályán kívül szurkoltam, hirtelen napi kapcsolatba kerültem. Gyönyörű időszak volt, Egervári Sándorral és stábjával, Illés Bélával, Zavadszky Gabival, Füzi Ákossal, Molnár Zolival vagy éppen Végh Zolival egy közösségbe tartozni nagy megtiszteltetés, egyben hatalmas élmény volt. Újonc, fiatal csikóként 22 évesen belecsöppenni egy állandó közegbe nem volt könnyű, meg kellett tanulnom az öltöző és a futball nyelvét. Szerencsére az első öt év alatt rengeteg jó embert ismertem meg mind a klubnál dolgozók, mind az ellenfelek között. A sajtómunkák mellett idővel belecsöppentem a sportszakmai feladatokba is. Kezdődött a fiú U16-os utánpótlás csapattal nemzetközi tornán való technikai feladatok ellátásával, majd a Teodoru Vaszilsz által irányított tartalékcsapatnál való segítségnyújtással. Ezt követően Turtóczky Sándort, akivel korábban is jó viszonyt ápoltunk, felkérték a női NBI-es csapat vezetésére és technikai vezetőként vele tartottam. Ez tizenhat éve történt. Akkor nem gondoltam volna, hogy ez a kaland ilyen sokáig tart majd. Rengeteg jó emberrel, remek szakemberrel dolgozhattam, Garami Józseftől, Csábi Józsefen keresztül Kovács Jánosig, a labdarúgókról nem is beszélve, és ezért örökre hálás leszek a sorsnak.   

Technikai vezetőként milyen feladataid vannak a szezon során?

- Ugyanazok, mint a többi kollégának. Igazolások koordinálása, edzőpályák lekötése, kapcsolattartás az edzőkkel, játékosokkal, ellenfelekkel, az MLSZ illetékeseivel. Miután az MTK évek óta külföldi játékosokat is foglalkoztat, az ő tartózkodási engedélyükhöz kapcsolódó feladatok is hozzám tartoznak, csakúgy, mint a mérkőzés lekötések is.

Hogy néz ki egy napod, amikor mérkőzést játszik a csapat?

- Ez már olyan rutin, hogy szinte észre se veszem, hogy meccsnap van. Reggel bevásárolok a csapatnak a mérkőzésre, hazai vagy vidéki meccs függvényében gyümölcs, szénhidrát vagy éppen snack, majd felveszem a szerelést a szertárban és irány a stadion. Régebben még a szerelést is nekem kellett összekészíteni, és a molinózást is elvégezni a hazai meccseken, de szerencsére ma már más a helyzet, a stadionba érve az öltözői bekészítést követően már csak a jegyzőkönyv elkészítése, a játékvezetőkkel való egyeztetés és a “meccselés” marad. Mérkőzés után természetesen nem lehet mindent csak úgy otthagyni, szóval utána is van teendő, de az már elenyésző feladat. 

A hosszú évek alatt rengeteg mérkőzést láttál, melyek azok, amiket soha sem fogsz elfelejteni?

- Tényleg sok volt, annyira sok, hogy talán nem is tudnék egyet kiválasztani. A legszebb emlék talán, amikor 2003-ban az Újpest vendégeként nyertünk úgy bajnokságot az Egervári-féle férfi csapattal, hogy az aranyérmet már bekészítették az Üllői úton velünk párhuzamosan zajló FTC-DVSC mérkőzés alatt. Ott álltam a pályán a kispad mellett, folyamatosan mondtuk Juhász Roliéknak, hogy a Fradi nem áll nyerésre, és amikor lefújták a meccset és bajnokok lettünk, az egy olyan pillanat volt, amit soha nem fogok elfelejteni.  De technikai vezetőként is volt ilyen pillanat, például az Everton elleni hazai döntetlen a teltházas régi Hidegkuti Stadionban, ami magyar női csapat első pontszerzését jelentette a BL főtáblán akkor, vagy éppen valamennyi BL-túra. Szép élmények, felemelő pillanatok voltak.