HÍREK

Néha találkozik az ember olyanokkal, akik meghajlítják az időt. Vagy legalábbis megcáfolnak olyan törvényszerűségeket, hogy a nap „csak” 24 órából áll. Csizmók Adrienn, klubunk női akadémiájának kapusedzője az egyik ilyen… Az aktív játékospályafutása során a nagypályán és a futsalban is élvonalbeli múlttal rendelkező szakember a Corvinus Közigazgatás Tudományi karán szerzett diplomáját kamatoztatva reggel héttől délután négyig közlekedési humánerőforrás menedzsmenttel foglalkozik, (néha előtte még edz egy kiadósat…) majd rohan edzést tartani – gyakran kettőt is.  Ha pedig ez még nem volna elég, egymás után végzi az MLSZ szakmai képzéseit, most éppen egyetlen nőként a „Goalkeeper B” kurzus hallgatója – nincs ma Magyarországon egyetlen kolléganőjének sem ennél magasabb szakirányú végzettsége.

Meglepne, ha a „Hogy bírod mindezt?” kérdésre nem olyasmi választ adnál, mint a hegymászók, a jól ismert „Mert ott volt”-tal. Mondjuk azt, hogy „Mert szeretem”.

- Tényleg ez a válasz, azért, mert szeretem. Illetve mert szerencsés vagyok, hogy a munkám nem is a munkám, hanem a szenvedélyem… Így könnyű szeretni azt, amit csinálok. A „hogy bírod mindezt” kérdésre még válasz, hogy otthon minden támogatást megkapok, ami nem mindig lehet egyszerű, hiszen van, hogy a hét hét napjából hetet dolgozom, plusz az idei évben tényleg sorban végzem az MLSZ, illetve UEFA képzéseket.

Mielőtt elkezdenénk az MTK-ról, a kapusaidról, illetve egyáltalán a „kapusságról” beszélni, mesélj kicsit magadról, arról az útról, ami ide vezetett. Két szakágban is játszottál az NB I-ben, nyilván rengeteg tapasztalatot szereztél, amit most hasznosítani tudsz – de az is érdekel, vannak-e olyan skillek, amiket a civil életedből, a munkádból emelsz át?

- Valóban két szakágban is szerepeltem az első osztályban, de sajnos azt azért hozzá kell tennem, hogy a nagypályás karrierem viszonylag rövidre sikeredett. A két keresztszalag-szakadás valamilyen szinten megpecsételte a sorsom, ugyanakkor azt gondolom emiatt vagyok ott, ahol jelenleg vagyok, így semmit sem sajnálok. A civil munkámból talán a türelmet emelném ki, amire ott is nagy szükségem van, illetve edzőként is. Aki ismer az pedig tudja, hogy nagy kézilabda rajongó vagyok, azon belül is a skandináv kézilabdát szeretem nagyon, sokszor jövök onnan kiemelt példákkal a kollégáknak is (pl. dán, illetve norvég utánpótlás kézilabda rendszerével szeretek példálózni).

Te hogyan definiálnád: milyen a jó kapus? Mi jellemzi? Van ebben a tekintetben különbség a női és a férfi kapusok között?

- Magas. Viccelek. A jó kapus csapatjátékos, ugyanakkor vezéregyéniségnek kell lenni, magabiztosnak, hogy a védelmet irányítani tudja. A modern fociban előtérbe került a lábmunka, így ezt mindenképp kiemelném. Viszont kicsit konzervatív vagyok ebből a szempontból, mert elsősorban az a cél, hogy ne kapjon gólt. Aztán persze ráfekszünk a söprögető szerepre. A különbség főleg a fizikális adottságokban mérhető a férfi és női kapusoknál. Nyilván itt elsősorban a magasságra gondolok. Mondjuk ez megfelelő helyezkedéssel valamilyen szinten kiküszöbölhető.

Felteszem ugyanezt a kérdést még egyszer, de most nem a kapusokra, hanem a kapusedzőkre vagyok kíváncsi.

- Legyen jó pedagógus, olyan edző, aki mindig tanulni akar és fejlődni. Nem szabad azt gondolnunk, hogy csak a játékosok feladata az, hogy napról napra szintet lépjenek, nekünk is ezt kell tennünk. Én minden nap tanulok valami újat, ez nagyon fontos. Egy jó kapusedző bátorít, de ugyanakkor észreveszi a hibákat és ezeket javítja. Valamint valamilyen szinten baráti viszonyt is kell ápolni a kapuskákkal, más ez a szerep, mint egy csapatedzőé. Illetve legyen türelmes... Ez talán a legnehezebb része.

Az MTK Budapest női akadémiája – már a te munkádnak is köszönhetően – kivételes helyzetben van a hazai akadémiák között. Nyolc kapussal dolgozhatsz, ez egy híján három lány korosztályonként. Mi az első, ami erről eszedbe jut? Büszkeség? Kihívás? A kijelölendő célok?

Az első dolog az, hogy kivételes helyzet ez valóban. Szerintem kevés akadémia büszkélkedhet ennyi kapussal. Ennyi minőségi kapussal, mert ez is fontos. Azt hozzá is kell tennem rögtön, hogy az az elvárás, hogy kiválasztás legyen és figyeljük, hogy várhatóan ki milyen magas lesz és a képzés elsősorban ilyen gyerekekre éleződjön ki, jelenleg gyakorlatilag lehetetlen. Én tényleg szerencsés vagyok, hiszen sok a kapusom, de a tendencia még mindig az, hogy sokszor lepkehálóval kell vadászni a gyerekeket, hogy hálóörök legyenek majd. Amúgy meg ne várjuk el, hogy egy női kapus ugyanolyan magas legyen, mint Manuel Neuer. Nézzük meg, Mary Earps 173 cm magas, Manuela Zinsberger 177, Daphne van Domselaar 176 cm!

Nem úszod meg, mutasd be őket egyenként is pár szóval – bízzunk benne, hogy közöttük van egy Szőcs Rékához hasonlóan sikeres utód.

- Biztos, hogy lesz. Legalább egy. Pár szóval… Hú feladtad a leckét, órákig tudnék róluk beszélni. Az U15 korosztályban két kis kapusom van, illetve U14-ből is bekapcsolódott az edzésekbe Pergel Flóra. Árokszállási Sophie U14-es válogatott, elhivatott játékos, akivel öröm együtt dolgozni, Nagy Lívia Ninetta most került fel U14-ből, benne is van bőven lehetőség. Az U17-es korosztálynál Erdei Vivire szeretném felhívni a figyelmet, tehetséges kapus, akiben megvan minden, hogy felnőtt szinten is kiemelkedő lehessen majd, bízom benne, hogy felfigyel rá is a korosztálya szövetségi edzője. Az ő csapattársa Hettiger Panni, aki tavaly mezőnyjátékosból lett kapus, nem volt könnyű dolga, de kemény munkával nem vall szégyent. Az U19-ben Fehér Lilivel dolgozom már együtt egy éve, számomra ő a tökéletes kapus. Bízom benne, hogy felnőtt szinten majd nem csak a magasságát látják benne (amit egyébként a hihetetlen súlypontemelkedésével ellensúlyozni tud), hanem a technikai képzettségét és a hozzáállását is. Bajók Ida az U19-ben Lili csapattársa, őt idén igazoltuk a Kelen együttesétől. Remek edzésmunkát végez, így bízom benne, hogy töretlen lesz a fejlődése nálunk.

Alig két hete fejeződött be Ausztráliában a világbajnokság. Ilyenkor megkerülhetetlen a kérdés: mit láttál a szakértő szemével, hogyan, merre fejlődött a kapusok játéka – érdekel persze az is, elemeztétek-e a „gyerekeiddel” is a világ legjobbjait?

- Szinte az összes meccset megnéztem, kiemelkedő világbajnokság volt, tetszett, amit láttam. A kapusok játéka is sokat fejlődött, sokkal kevesebb „potyagólt” láttunk, végre nem azzal kellett foglalkozni, hogy melyik mérkőzés ment el a kapusokon. Modernizálódott a játék, szerintem sok jó kapus van. A gyerekeim közül a nagyobbak követték a vb-t, emlékezetes pillanat számomra, amikor edzőmeccs után a pálya szélén a telefonomon együtt néztük az Ausztrália-Franciaország büntetőpárbajt.

Ki jelenleg a világ legjobb kapusa? De főként: miért?

- Mary Earps. Mindent képvisel, ami egy modern kapusnál jelenleg elvárás. Vezére a csapatának, technikailag is remek. Illetve igazi „showkeeper”, imádom, ahogy felhergeli magát 1-1 védése után, ezt a mentalitást szeretném átadni a kapusaimnak is. Bár néha nála is látok helyzekedési problémákat, de azért alakul.

Látszik rajtad, a válaszaidon, hogy imádod, amit csinálsz. Ilyenkor talán nem annyira durva, hogy a terveidről, a vágyaidról is faggassalak.

- Boldog vagyok a jelenlegi helyzetemmel, ugyanakkor nem dőlök hátra, tényleg a nap 24 órájában (nem viccelek, alvás közben is) a kapuskáimon jár az agyam, hogy mivel fejlődhetnének még többet. Szóval a vágyam elsősorban a kapusaim fejlődése, de természetesen személyes ambícióim is vannak. Én is szeretnék fejlődni és tanulni. Hosszútávon pedig el tudom magam képzelni valamelyik korosztályos válogatottban, természetesen az MTK mellett.